Szeretettel várok minden kedves barátot, ismerőst, a művészet és szépség iránt érdeklődő embert gyűjteményes kiállításomra, mely válogatást tartalmaz az elmúlt 12 év munkáiból, köztük néhány tanulmány is, amelyeket eddig még nem láthatta(to)k kiállításon.
Megnyitó: 2012. szeptember 23-án vasárnap 11 órakor a Soproni Képzőművészeti Társaság Várkerület 19. szám alatti galériájában. Ime a saját készítésü meghívó:
Füzi Edit - a Soproni Képzömüvészeti Társaság titkára - megnyitó beszéde:
"Szeretettel köszöntöm Önöket tisztelt Hölgyeim és Uraim ezen az ünnepi együttléten, amelyre azért érkeztünk - szívünkben várakozással és nagy érdeklődéssel -, hogy Szabó Katalinnak, a Soproni Képzőművészeti Társaság immár megtartó, oszlopos, aktív tagjának gyűjteményes kiállítását megnyissuk.
Mit takar a gyűjteményes szó?.....Tovább
Horváth Zsolt által a megnyitón készített fotók:
Az elhangzott versek:
Álmodom
(2006)
Felhőkön utazom, fodruk bodorítom
Szellők pille-szárnyán röpködve álmodom.
Felhőkből kél az álom, fehér habosan
Álombéli kis falucskám tornyán fészkel
A világ-idő időtlen, otthonosan.
Pajkosan rám kacsint és társául fogad,
S akkor a toronyban megkondul a harang,
Hangjára lágyan ringunk, az idő meg én,
Egyszercsak megállunk a világ tengelyén.
A világ tengelyén forogva-pörögve
Mint ha forgószél kél sebesen körözve
Vaduló, gyorsuló világ - idő, mígnem
Puha párnácskámon ébredve megnyugszom
És felhőtakarómat magamra húzom.
Tündérzene
(2007)
Oly lágyan kél és ringatón
Mint esti fény, elvillanón,
Arcodra titkolón simul,
Fuvallat cirógat, vidul.
Hajnal trillák, madár zsongás
Fény sziporkák, hang fuvolák
Ős pentatóniák kelnek
Lélek mélyből utat lelnek.
Tündérek zenéjét halljad
Ezernyi csengettyű dalban,
Lágyívű muzsika szárnyal,
Zene tündérkedik tánccal.
Átttáncolok az életen
(2006)
Fénysugár táncol a víztükrön,
falevelek járják a földön,
csillogás játszik a szemekben,
a természet tánca elbűvöl.
Csatlakozom hát hozzá én is,
együtt járjuk, ha esik vagy fúj,
teszem, ha bánatom van akkor,
s ha bennem a vihar elcsitul.
Könnyárkos arcom felemelem,
táncos tartásba büszkén állok,
mosolyog újra minden sejtem,
s újongó szívvel tovább járom.
Örömszálakból szövök fátylat,
adom a világnak, táncoljatok!
Értelmet nyer az élet tánca,
S az életen át így táncolok.
